Az élet boldog változata #5 Szakrális Egyesülés

     Szakrális Egyesülés

.

Emberi kapcsolataink átrendeződése zajlik igazi lélektársi, ikerlángi kapcsolatok felismerésének az ideje van. De mit jelent ez?

Valahol mindenki a lélektársát, ikerlángját keresi. A kettőt sokan össze keverik, azonban van különbség közöttük. Számos ezzel a témával foglakozó írások, könyvek és beszélgetések alapján – mint ahogy Szilasi Márti is beszél erről – én így értelmezem:  A lélektársi kapcsolatok nagyon fontosak a lélek fejlődéséhez de nincs mindig sexuális tőltete.  Azonban az ikerlángi kapcsolódást egy nagyon erős vonzalom és sexuális vágy jellemzi.  A lélektársi kapcsolódásnak az a célja, hogy segítse a másik fejlődését és önazonosságát, ugyanakkor az ikerlángi kapcsolódásnak pedig a célja az, hogy az Isteni minőség a lélekben újra ki tudjon bontakozni. De hogyan tudjuk ezt felismerni? Nem mindig van úgy az, hogy mind a két fél felismeri a másikban azt, hogy vele egy ilyen jellegű kapcsolata van és lehetséges, hogy az egyik tudatos rá a másik viszont nem. De lehetséges az is, hogy ilyesztő lehet a felismerés  mind a két félnek és egy egyfajta menekülésbe megy át a kapcsolódás mind a két fél szempontjából. Hiszen ez egy olyan mély kapcsolódás ami más szinteket érint mint az eddigiek és rég túl van egy egyszerű hétköznapinak tűnő kapcsolódáson és szexualitáson. Ugyanis ebben a Szent Egyesülésben  minden érzékelésünkön keresztül Istent tapasztaljuk meg és annyi információ, tudás és tisztánlátás  özönlik egyszerre ami ilyesztő lehet. Az is lehet, hogy egy olyan jellegű személy érkezik, aki ha a fejünkkel gondolkodunk nem az ideális számunkra, vagy sokkal fiatalabb vagy sokkal idősebb vagy külsőleg sem illik az eddig elképzelt ideálunkhoz. Mert a lényeg a Feltétel Nélküli Szeretetbe való megérkezés és az, hogy  megtaláljuk az egónk és a szívünk közötti egyensúlyt.  Az élmény anyira intenzív lehet, hogy a két fél el is távolodhat párszor  egymástól, de valahogy minden józan észt félre téve újra és újra vissza találnak egymáshoz. Tehát minden kontrol elvész amit a racionális elme tart fent és minden afölé kerül. A nagy forgószél erejű erő képes mindent gyökerestül felforgatni, ezért is azt mondják, hogy ez az út a BÁTRAK útja.

Az én megélt tapasztalataim szerint pedig így vélekedek erről:

Amikor eljön az idő – és készek vagyunk arra, hogy megtörténjen a találkozás – felismerjük Őt rögtön ami egy igazán átfordító erejű kapcsolódás kezdetét jelenti. Mert garantáltan fel fogjuk ismerni; úgy érezzük, hogy megáll az idő,  hirtelen minden eltűnik és nem lesz létfontossága semilyen problémának, semmilyen körülménynek.  Csak a „MOST” és a „VAN” ennyi és nem több. Hirtelen a „most-nak” és a „van-nak” tudunk a  legnagyobb értelmet adni. Hirtelen a múltról lehullnak a sebek és a jövőről pedig elmúlik az aggodalom – legalább is úgy tűnik. Egy igazán új szakasz kezd elindulni egy nagy „reset” gombot nyomva és elindul az ami megállíthatatlan. Mert egy ilyen Szakrális Kapcsolódás akkora erővel jön, hogy ember legyen a talpán aki azt megállítja!

Akivel ilyen horderejű kapcsolódásunk van, már jóval előbb lepacsiztunk, minthogy megszülettünk volna. Ez a kapcsolodás – ami már sokkal inkább egy Egyesülés – Isten előtt az égben köttetett, ami érezhető de mennyire! Kölcsönös és különös vonzódást érzünk egymás iránt ami az eddigiekhez fel nem fogható. Érezzük, sőt tudjuk a zsigereinkben, hogy ez most valami teljesen más. Legmélyről jövő érzékelésünkel tudjuk, hogy már ezer éve ismerjük egymást és ez a számunkra még felfoghatatlan és ismeretlen élmény nagyon is érezhető hiszen sokkal mélyebbről jön mint a lélek felszíne – a Szívmag legmélyéről. Ezzel a felismeréssel elindul a „buli” !

Az ilyen jellegű kapcsolódások  azért jönnek az életünkbe, hogy fejlődjünk általuk és a legnagyobb tükröt fogják mutatni nekünk. Megmutatják azt: hogy mi nincs még bennük feldolgozva és elengedve, mi az ami gyógyításra vár ahhoz, hogy Önazonossá váljunk mégjobban, hogy aztán a Kiteljesedés útjára lépjünk és a Férfi, a Nő és Isten egyben tudjon megnyilvánulni bennünk.  Sokan azt gondolják, hogy ha megtalálják lélektársaikat, ikerlángjaikat akkor garantáltan együtt fogják leélni az életüket probléma mentesen és olyan boldogan mint ahogyan az a mesékben van. Hát senkit sem szeretnék elkseseríteni, de a valóság az nem feltétlenül így van. A két félnek feladatuk van egymással és ha mindkét lélek megfejlődte azt, akkor vagy folytatják együtt útjukat, vagy fennállhat annak az esélye is, hogy eljön az idő, hogy elválnak útjaik.

De ugorjunk csak vissza a kapcsolódás folyamataira és a legnagyobb tanítására: ami a Feltétel nélküli Szeretet és az Elfogadás, valamint, hogy minnél inkább megnyissuk szívünket, hogy a lehető legmélyebb szinteken tudjuk önmagunkat a másikban megtapsztalni.

Miközben a két lélek együtt teszi-veszi a dolgait – akár együtt is élnek – adódnak olyan szituációk amik igencsak nyomogatni kezdik a gombjaikat. Ugyanis a cél az, hogy mindkettő letegye azokat a párkapcsolati illetve szülői mintákat, ami nem szolgálja őket Isteni Énjükbe való megérkezésükben illetve kiteljesedésükben. Ezért sokszor lehet összetűzés közöttük ha a felek nem eléggé tudatosak. Ez általában olyan szituációban tud megmutatkozni ami egyszerű hétköznapi dolog, de valahogy megérinti az egyiket a másik esetleges megnyílvánulása. Ha a felek elég tudatosak, akkor tudják azt, hogy az a helyzet ami létre jött, az nem a másik megítélésével kezdődik, hanem azzal, hogy önmagukban keresik azt a részüket ami ezt a helyzetet létre hozta.                                                                           Na ez a nagy feladat és a kihívás, hogy nem a másikat hibáztatom, hanem magamba nézek olyan mélyre, hogy kristály tisztán képes legyek látni azt a működésemet, amit esetleg a szüleim mitájából vagy egy korábbi párkapcsolatból hozott trauma vagy félelem okoz.  Amikor ezt mind a két fél lereagálja, tiszta és őszinte kommunikációval képesek megbeszélni azt, hogy mi miért zajlik bennük. Ha az önértékelésük rendben van, akkor őszintén képesek minden érzelmükről és félelmeikről beszélni vállalva azokért a  felelőséget és annak a következményét amit a beszélgetés a másikból kihozhat. Felmerik vállalni egymás előtt a fényes és a sötét részüket egyaránt. Ugyanakkor tudniuk kell megbocsátani egymásnak – kérlek ne haragudj, hogy az ami bennem van ezt létre hozta, Szeretlek. Ha ezt megértik és a színfalak mögé tudnak tekinteni, akkor valóban nem tud haragudni az egyik a másikra mert látják és értik a saját és a másik működését.                                                                                                        Ezen folyamatok által a régi minták és hitrendszerek tisztúlnak és gyógyulnak a szívsebek és azonáltal a felek egyre jobban szabadabban összekapcsolódnak és egyre mélyebb, elfogadottabb lesz az egymás iránti érzelmük. Teljes mértékben megnyílnak egymásnak levetkőzve gátlásaikat, hogy aztán egyre magasabb szinteken tudjanak kapcsolódni testileg és lelkileg. Nem illúzióban élnek, hanem a valóságban és képesek saját működéseikért felelőséget vállalni. Tudják, hogy a közös út eljuttatja őket oda abba az állapotba, amikor már nem a terheket cipelik és nem a köröket futják, hanem könnyedén tudnak áramolni az önmegvalósítás útján. Azzal is tisztában vannak, hogy ahhoz, hogy megvalósítsák önmagukat, ahhoz  lehet, hogy szét kell majd válljanak, ami megilyeszti őket de ugyanakkor tudják, hogy Isten kezében van kapcsolatuk és az azonáltali bölcsességhez jutva meggyógyul bennük a veszteségtől való félelem.                                                                                                                                                        Amikor megtanulták magukat olyannyira szeretni, hogy már nem félnek – hiszen a saját szeretetük önmaguk felé sokkal erősebb mint bármi – attól, hogy nem szerethetőek, már nem félnek attól, hogy nem elég jók és hogy nem elfogadhatóak, akkor válik varázslattá és egy csodává kapcsolodásuk. Megéléseikben Teljes Nyitottság, teljes Őszinteség és Szabadság van jelen amivel képesek egymás tükreiben tisztán látni csupasz önmagukat. Tökéletes tükrei egymásnak és már nem az eddig felbugyogni kívánkozó oly mélyen elnyomott, elásott sérelmeiket mutatják egymásnak, hanem egymásban fedezik fel valódiságukat – a Szeretetet – mert már látják, hogy ők maguk a Szeretet. Most már tisztán látják azt, hogy mit akar a lelkük, hogy igazán mire vágynak mert felébresztették egymásban. És ha a két út nem egyezik, akkor is olyannyira szeretik egymást, hogy amikor esetleg eljön az idő, akkor szeretettel el tudják engedni egymást ezzel megadva az esélyt egymásnak, hogy egy boldogabb és kiteljesedettebb életet éljenek. Eljutottak a Feltétel Nélküli Szeretet magasságaiba, ők akkor boldogok ha a másik is az – legyen az bárhogy ahogyan a másiknak jó.  Az elszakítottság – ha úgy van –  lehet egyszerre szomorú és felszabadultság is. Mert a kötődés megmarad – ők mindig VAN-nak egymásnak – csak a lélek késztetése jelezheti, hogy tovább kell indulni ahhoz, hogy vágyaikat megvalósítva  még magasabb szintekre jussanak el amit a lélek megkíván.

Ehhez viszont nagyon fel kell nőni! Fel kell nőni ahhoz, hogy tudjunk Szeretni, ahhoz, hogy tudjunk Feltételek nélkül Elfogadni, hogy Megértsük azt mi miért történik. Fel kell nőni ahhoz, hogy tudjunk elengedni és ne ítélkezzünk és hibáztassunk. Fel kell nőni ahhoz, hogy Megértsük minden ami körülöttünk zajlik mi magunk hoztuk létre azzal, ahogyan a múltban gondolkodtunk és éreztünk. Fel kell nőni ahhoz, hogy Megértsük a jelen a múltunk kiprojektálása. És ha a múltunkból feltárjuk azokat a hitrendszereket, érzéseket és mintákat amik egyáltalán nem a mieink és nem szolgálnak, akkor előbb vagy utóbb már nem fogjuk ugyanazokat a köröket futni. Hanem eljön az az idő amikor saját valóságunk szerint élünk és akkor a helyünkön leszünk. De ezekhez kellenek a szereplők az életünkben akik megmutatják, hogy hova kell nyúlni ahhoz, hogy kitisztuljon saját rendszerünk. Ez ilyen egyszerű(nek hangzik). De hazudnék ha azt mondanám „sima liba”. Nagyon mély folyamatokon kell átmenni mire letisztul minden előttünk és szembe kell nézni olyan oldalainkkal ami fájdalmas lehet, de MEGÉRI ! Ha képesek vagyunk saját félelmeinkkel saját árnyékunkkal szembe nézni, a jutalom nem fog elmaradni. Rendesen helyére teszi önértékelésünket és megérteti velünk azt, hogy valójában minden a helyén van és minden ami történik velünk egy nagy rendező kezében van ami a mi fejlődésünket szolgálja.

Sok párkapcsolati problémában azt látom, hogy a felek nem kommunikálnak egymással. Érzéseikről nem tudnak beszélni, nem tudnak információt adni egymásnak arról, hogy hogyan érzik magukat, mi az ami jár nap mint nap a fejükben és hogy mi történt velük nem csak a napi rutin során, hanem egyáltalán mi zajlik a lelkükben. A tiszta nyílt őszinte kommunikáció mindenféle szembontból jotékony hatású a párkapcslatban. Mindkettő félnek értékes beszélgetés lehet az ha az egyik a másiknak elmondja mi lakozik benne, hiszen a bizalom az egyik alapköve a jó párkapcsolatnak. S mintúgy a Megértés az Empátia, hogy bármi is legyen a másik lelkében, meghallgatom figyelek rá anélkül hogy megítélném.                                                                                         

ELFOGADÁS FELTÉTEL NÉLÜL – nem győzöm hangsúlyozni – sokan nem tudják, hogy ennek mennyire nagy fontossága van. Elfogadni a másikat Feltételek Nélkül, annyit jelent, hogy bárhogyan és bármilyen szituációban bármilyen állapotban Elfogadom és Szeretem a társam. Nem ítélem meg, nem várok el tőle semmit, hanem hagyom, hogy mindent úgy tegyen ahogyan az neki a legjobb. Nem korlátozom be a másikat és szabadon megélheti önmagát mellettem. Úgy szeretem őt, hogy nem várok cserébe semmit.

Ha felmerülne bármilyen probléma akkor azt együtt közösen meg kellene tudni oldani játszmák és drámák nélkül. Rengeteg esetet látok, ahol a felek elveszítik önmagukat és különböző szerepeket torz valóságokat  húznak magukra ahhoz, hogy együtt maradjanak.  Elnyomva és keservesen végig szenvedve az életet élik mindennapjaikat, miközben nem veszik észre azt, hogy elszáll felettük az élet anélkül, hogy megtapasztalják azt, hogy van ennél könnyebb és járthatóbb út is.

Az ember kötődik a párjához, azonban ha oda kerül a sor, hogy olyan jellegű probléma adódik illetve halmozódik, fel hogy emelett nem lehet már elmenni, az egy nehéz és fájdalmas folyamat lehet. De hogyan kezeljük ezt az állapotot?

Általában nagyon könnyű döntéseket meghozni úgy, hogy csak azt nézzük, hogy nekünk vagy csak a másiknak legyen jó. De úgy meghozni egy döntést, hogy mindkettőnknek jó legyen, az az igazán nagy munka és kihívás.

Két őszinte verzió van: a kapcsolat ami megromlott valamilyen oknál fogva megtisztítva nyílt lapokkal újraindítjuk, vagy elengedjük azt és nyitottá válunk más kapcsolódásra. Ami nem azt jelenti, hogy fejest kell ugrani egyből egy új kapcsolatba, semmi gond nincs azzal, ha úgy érezzük, hogy időre van szükségünk. Tiszta szívből meg lehet köszönni azt amit az adott kapcsolattól kaptunk és egy kis időre  ki vehetjük magunkat belőle, hogy aztán az ami akadályozó tényező volt azt megdolgozva és elengedve egy napon újra tudjunk kapcsolódni – ha még ég a tűz – és már egy könnyebb és letisztult tudattal újraindítani. Ehhez viszont kell a másik is, hogy megértse és tudja jól azt, hogy bármi is a végkimenetele, az mindenképpen jó lesz mindenki számára. Nagy-nagy Elfogadás, Megértés, Türelem és tudatos Önértékelés kell ehhez.

Onnan fogom tudni, hogy lejárt egy kapcsolat létjogosultsága, hogy egyik sem akar javítani és dolgozni rajta.  Ekkor megszűnik az energia és nem fog tudni működni. Innentől kezdve el kell engedni a másik kezét és meg kell tudni köszönni mindazt amit adott hiszen ő általa lettünk olyanok amilyenek itt és most vagyunk és meg kell tudni Bocsátani. Ez lehet egy egészséges kimetele a szétválásnak.

Ha csak az egyik fél akarja megjavítani a kapcsolatot, akkor sok Szeretettel és Hittel rá lehet vezetni a másikat hogy ő is akarja – nyílván ennek megvan a megfelelő folyamata és az ideje. Végletekig nem kell szeretetet koldulni egy mindig csukott ajtó előtt, felesleges energiapazarlás.

Ha a másik akar javítani a kapcsolaton, akkor viszont magunknak kell eldönteni azt, hogy  szívünk ajtaját ki tudjuk-e újra nyitni, be tudjuk-e a másikat újra engedni, meg tudunk-e bízni olyannyira a másikban, hogy megengedjük neki azt, hogy szeressen és ha úgy van sértegessen, el tudjuk-e fogadni a fényes és a sötét oldalát egyaránt. Fontos megfigyelni azt, hogy változott-e annyit a másik, hogy megengedjük neki azt, hogy újra helyet foglaljon szívünkben. Ha nem, akkor valószínűleg egy idő után újra minden ugyanúgy lesz ahogyan volt.

Minden rajtunk múlik, hogy hányszor futjuk ugyanazokat a köröket míg fel nem merjük vállalni azt akik vagyunk. Semmi nem teszi Magasztosabbá egy kapcsolatot, mint amikor Önazonosak vagyunk benne és SZABADON MEGÉLHETJÜK ÖNMAGUNKAT. Amikor mind a két fél így van, igazban, álarc nélkül tudnak kapcsolódni látva egymás mozdulatait azt, hogy mivé válnak és érnek együtt, miközben együtt dobog a szívük olyannyira egymásra hangolva ahova már nem kellenek szavak és tettek, mert  látják egymást, érzik egymást és kísérik egymást.

Meg kell engednünk a teret önmagunknak és a másiknak is, nem kell egymás nyakán ülni és egymást visszahúzni. Merjünk szabadok lenni! Meg kell érteni azt ha úgy van hogy „vége”  és meg kell adni  a másiknak és önmagunknak a lehetőséget arra, hogy egy sokkal szebb és szabadabb önmagunkat éljük meg azzal aki pont velünk egyrezgésű, aki felemel sokkal nagyobb magasságokba.

Ha nem arra megyek amerre szeretnék, akkor hova juthatnánk mi ketten?

Ebben nagy igazság van! Nem kell együtt az illúziót kergetni mert annak semmi értelme. Nem kell együtt haladni ha az az állandó megfelelésről és lemondásról szól. Nem kell csak azért ragaszkodni a másikhoz mert félünk, hogy egyedül maradunk. Ugyanakkor nem kell állandóan menekülni mert félünk, hogy elveszítjük a szabadságunkat. Nem kell beletörődni abba ami nem jó és nem egeszséges a számunkra. Létjogosúltságunk az, hogy Boldogok legyünk és ha a másik fél nem hajlandó azzal együtt haladni amerre mi szeretnénk, nem kell lemondani arról ami a Boldogságot jelenti számunkra. Meg kell tudni fejlődni azt is, hogy tudjunk boldogok lenni, hogy tudjunk változtatni ha kell, ugyanakkor, hogy tudjunk benne maradni abba ami van – ha azt választjuk.

Amikor elkezded vágyni a lekedben hogy egyesülj Vele megnyílik az út is afelé, hogy megjelenjen az életedben. De előtte el kell, hogy készűljön benned az, hogy vággyad Őt, hogy aztán szárnyra repítsen és megtapasztalhatsd Isten kegyelmét amiben a Férfi és Női minőség egy táncot jár. Igen! Hiszem, hogy létezik az, hogy ez örök életű, de vajon mekkora út van még előttünk, hogy eljussunk hozzá ? Ő hozzá, aki egy életen át elkísér.