Az én meglátásom szerint nincs mit behozni, mert nincs „lemaradás”. Hiszen ami mások valóságába illik az nem biztos, hogy téged boldoggá, többé vagy jobb emberré tesz. Épp ezért sem tud ez így működni, hiszen mindenkinek mást jelent a boldogság. Senki sincs mások életétől lemaradva, a régmúlt döntéseken pedig nem érdemes rágódni, mert akkor úgy bizonyúltak a legjobbnak. Amíg mások utazgattak addig te lehet, hogy egy csodás családot alapítottál, amíg más a Porsche -jében űlt addig te lehet, hogy más élményekkel gazdagottál stb.( Én pl. addig apukám traktorjának a pótkocsiján ültem, mentünk a földre krumplit és babot szedni. Emlékszem, hogy meg kellett tartanom a rota kapát ami aztán megszökött a kezeim közül, aztán futhattam utána – annyira vicces volt 🙂 semmiért sem cserélném el azt a pillanatot 🙂 )
Az élet egy utazás és nem egy verseny. A te életed a te utazásod az én életem az én utazásom és nem lehet összehasonlítani a kettőt. Egyediek vagyunk mindannyian, egyedi és egyéni úttal és különbözően szép boldogság csomagokkal. Minden út lehet egyedien szép és boldog az önmagunkhoz hűen megélt valóságunkban.
Nincs ok arra, hogy másokkal hasonlítgassuk magunkat, te ebben vagy jó, én abban, neked ezt kell megtapasztalnod nekem meg azt. És egyikünk sem több vagy kevesebb a másiknál azért mert ezt és ezt elérte. Sietni sem kell sehova, mert a dolgok mindenki életében beérnek, mindenki egyéni ritmusában a legmegfelelőbb pillanatban.
A legfontosabb, hogy élvezzük az utazást és ne tegyük függővé matériától és ilyen olyan minőségektől amit a kűlvilág tár elénk.
Szerintem az Élet boldogsága a maga egyszerűségében rejlik. Abban, hogy élvezzük saját életünk tájékát, a napsütötte oldalát és az árnyékát, az illatát, az ízét, az áramlást és a megállást.
Életünk szivárványos, változatos, játékos oldalát.