Tudatosan a föld körül #4: Mentális szépség

2022. május 7.

 Szívünkben él a Természet Rendje

Sok esetben azt látom, hogy a mai kor embere megállás nélkül elfoglalt és egyre csak túlhajszolja magát. Korábbi írásaimban is többször szó került arról: hogy az életünk megalkotója kellene hogy legyünk és nem a túlélője. Igencsak rengeteg a dolgunk hogyha a külvilág értékrendjével szeretnénk felvenni a ritmust. A korral viszont haladni kell, de emellett fel kellene ismerni a kezdetektől fogva lévő Igaz, Valódi Értékeket, hogy a Természet Rendjén és azon törvényein keresztül meg tudjunk érkezni szívünkbe. Sokkal inkább foglalkozunk azzal, hogy másokhoz hasonlóak legyünk, mint azzal, hogy azzá az egyedi és különleges emberré váljunk aminek megteremtett bennünket a Jóisten. Ha arra helyezzük a fókuszt, hogy hogyan igazodjunk a világhoz és ahhoz amit a társadalom illetve a környezet elvár tőlünk, nem fogunk tudni saját magunkkal  kapcsolódni. Nem fogjuk hallani szívünk hangját, ami folyamatosan sugallja nekünk hogy kik  vagyunk valójában és a bennünk élő Istenember mivé is szeretne válni. Ugyancsak nem azért vagyunk itt hogy szenvedjünk hanem azért, hogy minden földi boldogságbol kivegyük a részünket, amibe csak a szívünkre hallgatva érkezhetünk meg. Isteni alapműködésünk a szívünkkel való kapcsolódás, csak így érezhetjük azt, hogy helyünkön vagyunk.

     „Ne igazítsátok magatokat e világ normáihoz, hanem engedjétek, hogy Isten alakítson át titeket értelmetek teljes                  megújulásával. Akkor tudni fogjátok Isten akaratát” ( Rómaiakhoz írt levél )

Akkor adod fel boldogságodat ha bele törődsz a szűrkeségbe

Igazán nagy tud lenni a hajtás az életünkben és hajlamosak vagyunk mindent a feladataink és mások igényei alá rendelni. Sokmindenki úgy éli meg napjait, hogy reggel kinyitja a szemét, és már kezdődik is a rohanás, este pedig mindenét odaadná, ha lenne még két óra a napból. Közben pedig stresszel a munkája miatt, az otthoni teendők miatt, a múltbéli döntései és a jövőbeli aggodalmai miatt. Aztán azon fáradozik, hogyan tudna megfelelni az elvárásoknak. Ezek a külső és belső nyomások azonban egy idő után visszacsapnak. Érzelmi kimerültség, erőtlenség, elhidegülés és az érzés, hogy már nem vagyunk képesek hatékonyan ellátni a feladatainkat és hatékonyan működni mint Nő vagy Férfi – ezek mind-mind a kiégés tünetei.                                                                                                              A kiégés, vagy más néven a „burnout” ami egy krónikus stresszállapot amely érzelmi és testi kimerültséghez vezet. A kiégés egyes fázisait, valamint az ehhez közeli állapotokat szinte minden ember megtapasztalja élete során legalább egy-egy rövidebb időre. A monotonitás, a bizonytalanság, a stressz és a túlterheltség is hozzájárul az állapothoz.  Mentális állapotunk ingadozni kezd és hajlamossabbá válunk az indokolatlan hangulatingadozásra. Nehezebben tudunk megfelelni a munkahelyi követelvényeknek, problémát okoz a mindennapi teendők menedzselése, romlik a stressztűrő képességünk és nehezebben tudjuk megállni a helyünket – bármilyen szerepről legyen is szó. A pszichés vitalitásunk éppoly fontos, mint testi egészségünk karbantartása a kettő egyensúllya nélkül testünk is könnyebben betegszik meg.

 

Az erő bennünk van

Amikor olyan élethelyzetben élünk amelyben nem vagyunk boldogak és sokkal inkább másoknak akarunk megfelelni mint, hogy saját magunkat vennénk előtérbe – vagy mondhatjuk úgy is, hogy a szívünk tiltakozik valami ellen – akkor az energiaszintünk megcsappan és hírtelen úgy érezzük hogy elfogy az erőnk. Valójában ilyenkor csodálatos rendszerünk így jelez nekünk, hogy valami nincs a helyén életünkben. Hiszen az aki eladja magát méltatlan helyzeteknek és hadja, hogy olyan hatások érjék amik bántók a lelkének, aki nem saját igazsága szerint él és cselekszik és határait nem húzza meg – az bizony nem képes saját erejébe állni.  Önazonosságnak hívjuk azt, amikor önmagunk vagyunk és saját hívásainkat követve élünk, tehát azonosak vagyunk saját igazságunkkal, lelkünkkel, szívünkel és követjük belső útmutatásainkat. A saját igényeink szerint élünk és ezt fel is merjük vállalni. Ezáltal az Életerrő is áramlik bennünk ami a létezés alapköve.

.

Saját feltőltődésed legyen az első

Nem szánunk elég időt a rendes regenerálódásra ami a teljes kikapcsolódásunkról kellene hogy szóljon. Ami azt jeleneti, hogy nem akarok megfelelni semmilyen más akaratnak, normának ami nem velem azonos, a jeleneben tudok maradni nem a múlton rágódva és nem a jövőn aggódva, teljesen át tudom magam adni a pillanatnak. Valójában ezekben az önmagunkra szánt tiszta pilanatokban tudjuk megélni a saját egyéni szabad terünket amelyben a személyiségünk fejlődni tud,  feltárulnak elöttünk az igényeink és az amire szívünkből vágyunk. Ugyanakkor ilyenkor születnek meg jobbnál jobb ötletek és tervek azzal kapcsolatosan ami hozzá tesz boldog kiteljesedett életetünkhöz. Tehát kretivításunkhoz és motivácionkhoz is nagymértékben hozzá járulhat. Ha az Énidő elmarad, elmarad az is, hogy magunkat helyezzük előtérbe. Pedig a testi- mentális és lelki egészséghez fontos a saját tér megtartása.

Ha Én jól vagyok, akkor a környezetem is jól van. Sokat példálózok azzal, hogy amikor a repülő zuhan, akkor is azt ajánljuk, hogy előszőr mindenki magának húzza fel az oxigén maszkját és utána segítsen gyermekének és a rászorulóknak, hiszen csak akkor tud segíteni ha ő maga is jól van. Így van ez az életben is. Elsősorban magunkat kellene előtérbe helyezni és rendbe rakni, mert ha magammal foglalkozom és önazonos vagyok akkor jól vagyok egyensúlyomnál vagyok és ha ez így van, akkor tudom ápolni a párkapcsolatomat ami alapköve a családegységnek amiben a gyerek is gyarapodik és együtt eggységben tudunk boldogan élni. A nincs miből nem tudunk adni és nem tudunk energiát befektetni semmibe, ahhoz nekünk is fel kell töltődnünk. Keresnünk kell azokat a kapcsolodásokat akik megadják számunkra saját terünket amiben korlátlanul megtudjuk élni önmagunkat ami boldogságot csal szívünkbe, hiszen ettől leszünk többek, energikussabbak és sokkal nagyobb erővel tudunk bele állni feladatainkba, változásokba. Sokkal lendületesebbek leszünk, életvidámak amit környezetünk is megérez majd.

Erőbeállás

Az embernek meg kell ismernie magát olyannyira, hogy tudja mik azok a dolgok amiből erőt meríthet, hiszen a kívülről érkező nyomás – munka, kapcsolatok, politika, socialmedia. stb – igencsak képes minket olyannyira befolyásolni hogy leszipolyozza energiaszintünket és elöbb vagy utóbb azt vesszük észre, hogy nem a saját valóságunkban létezünk, amitől elfáradunk és kimerül energia tartalékunk.

Ahhoz, hogy vissza nyerjük erőnket fel kell tárjuk azokat a dolgokat és személyeket amik és akik emelnek és kölcsönösen erőt meríthetünk egymásból. Ami nem elvesz hanem hozzá ad az életünkhöz. Ehhez ismernünk kell saját határainkat és meg kell hogy tudjuk húzni azokat. Aki önmagát tiszteli és szereti annyira, hogy ezt meg tudja tenni – tudva azt, hogy aki őt feltételek nélkül elfogadja így is elfogadja majd- felemelő szabadságban éli az életét.

 

A természet támogató energiája

A természet nagyon jó tud lenni arra, hogy a jelenben legyünk, kikapcsoljunk és új energiához jussunk. A  természet ereje mindig rendelkezésünkre áll, hogy minden érzékszerveinkel átadjuk magunkat neki. Ha szemügyre vesszük a fákat és a virágokat, ha érezzük a friss levegő illatát, ha halljuk a madárcsicsergést és a vízcsobogást, ha megérintjük a fákat és a földet, ha érzékeljük a lábunk alatt a talajt és ahogy beszívjuk a nap éltető sugarait – egyszerűen virágba borul minden apró sejtünk. Szó szerint Újjászületünk. Fontos az is, hogy olykor-olykor egyedül legyünk, hogy magunkkal tudjunk lenni, hogy tisztán tudjuk látni kik is vagyunk és mit is szeretnénk valójában, hogy át tudjuk szerettetni magunkat a természet kincseivel, hogy ráébredjünk arra, hogy mi magunk vagyunk a Szeretet megnyílvánulása. Az Univerzum folyamatosan próbál szívünkön keresztül beszélni hozzánk, információkat átadni, csak sokszor a ricsajban nem halljuk. Hát merjük meghallani, merjük élni azt akik valójában vagyunk és álljunk bele erőnkbe és éljünk méltóan önmagunkhoz! Ehhez nem kell más mint az, hogy Tiszteljük és Szeressük magunkat olyannyira hogy hozzánk méltatlan helyzetekből kilépjünk és azon az úton haladjunk ami méltó a szívhez, ami emel, tőlt és egyensúlyban tart.

A természet és a lélek kapcsolata

Érdemes visszatalálni a természethez való kapcsolódáshoz, hiszen mélyen gyökerező kapcsolódás van az emberi lélek és az anyatermészet között. Belénk van kódólva az igény és a vonzódás a természethez és minden élőlényhez. Biztosan sokan érezték már azt, hogy mennyi fusztráció képes felgyülemkedni a város zajában és a betontömbök között. Amikor elmegyünk sétálni a természetbe, biztosan tapasztaltuk már azt, hogy mennyire feltőlt és kikapcsol. Számos kutatás bizonyítja, hogy a természet látványa és az élővilág hangja mennyire pozitívan hat a rendszerünkre és mennyire oldja a stresszt. Ugyancsak az állatvilágban való jelenlét egy terápia lehet a depresszió ellen ami segít bennünket a jelenben tartani és kiszakít bennünket a mindennapok feszített tempójából.

Afrika és a vadon élő állatok

A természet csodálatos hatását Afrikában a szavannán kezdtem el leginkább megtapasztalni. Megnyitot egy kaput a lelkemben, ami által sok minden átértekelődött bennem azzal kapcsolatosan, hogy mennyire csodálatos bolygó a miénk. Hogy mennyire rend van és valójában mi magunk vagyunk azok, akik ezt a rendet felborítjuk. Felborítjuk az anyaghoz való ragaszkodásunkkal az anyagi világ rabjaivá váltunk, ami már annyira elvakít bennünket, hogy nem is vesszük észre a körülöttünk lévő csodálatos világot. Ahogyan a vadon élő állatok harmonikusan élnek egymással és a természettel, igazán példamutató lehet az ember számára. Valamint az, hogy beengednek minket mint betolakodokat relytélyes és gyönyörő világukba. Sokmindent tükrözhet számunkra az élővilág, ha megfigyeljük az állatok tulajdonságait azt, hogy mit szimbolizálnak valamint jelenlétük mit mutat nekünk. A természet jótékonyan hat ránk és mindig kéznél van, csak bennünket vár, hogy feltőltsön és elfelejtesse velünk a felesleges aggodalmaskodást, a teendőlistát és felébressze bennünk azt, amik valójában vagyunk. A természet csodái vagyunk!

     „Tudományosan igazolt tény, hogy jótékony hatással van az ember egészségére, életerejére és mentális                                 teljesítőképességére, ha időről időre elmerül a természet csodáiban.”

Szafari, Pilanesberg Dél-Afrika 2018

Az elefánt a hatalom és a státusz szimbóluma, hatalmas termetével a stabilitást sugallja. A csoportuk minden egyes tagját utolsó leheletükkel is képesek megvédeni. Empatikus, türelmes és méltóságteljes állat, ahogy megfigyeljük bölcsességet sugall. Mutatja a békét, az önuralmat, a bátorságot és az erőt.

A zebra nagyon társaság kedvelő és ritkán vándorol.   A jól bevált kiataposott útvonalon halad, ezért a kétségeket mutathatja nekünk. Valamint a kettősséget szimbolizálja a maga egyedi kontrasztos szinezetével.

A leopárd a magabiztosságot, a hatalmat és a méltóságot közvetíti számomra. Rettenthetetlen és szabad – ahogyan léptei is sugallják.

A zsiráf a legmagasabb az emlősök között, ezért nem igen fenyegeti veszély. De elővigyázatos, ezért állva alszik, mert túl sok időbe kerülne felállni ha mégis veszély leselkedne rá.

Ahhoz hogy inni tudjon, szét kell terpesztenie a lábát és ezmiatt ilyenkor nagyon kiszolgáltattottva érzi magát, ezért is képes 25 liter vizet egyszerre magába szívni.                                                                                     A felülemelkedés és az önteltség érzését kelti.

Számomra az oroszlán pozitív és negatív érzelmeket keltett amikor a vadonban az ő birodalmában megláttam. A dicsőséget, a hatalmat, az igazságot, a nyugalmat, a nagylelkűséget, az éberséget valamint a pompát amit érzékeltettett. De emögött viszont relytegeti a kegyetlenséget, a zsarnokságot, a fenyegetést, az indulatosságot és az apadhatatlan mohóságát. Jobbról  mellette a kis pici oroszlán, aki oly büszkén fekszik anyja mellett 🙂

Ezek a képek a naplementében készültek (szűrő nélkül) Annyira bele olvad az oroszlán család a szavanna színeibe, hogy szinte észrvehetetlen. Nagy becsben tartom őket; mintha kézzel festették volna.

A gnút Afrikában a „szegény vadász bivalyának” tartják. Elképesztő vándorutakat képesek megtenni. És vándorlásuk során több ezren is összegyűlhetnek. Számomra az összetartást, az együtt egy szándék mentén haladást tükrözi. Egy békés állatnak tűnik annak ellenére hogy nagy veszély leselkedik rá, hiszen az oroszlán, a hiéna és a leopárd kedvenc eledele.

A varacskos disznóról egyből Pumba jutott eszembe és a „hakuna matata” ami annyit jelent, hogy szép az élet és gondtalan. Úgyhogy egyből elmosolyodtam amikor megláttam Pumbát csak Timon hiányzott még az összhatásból 🙂

Az orrszarvút vagyis a Rinocéroszt – aminek a jelentése: Az orrán szarvat viselő – nagyon nehezen lehet felbosszantani, de viszont ha feldühödik akkor kegyetlensége határtalan. Az elefánt legfőbb ellenségének tartják. Valójában én nem tudtam hova tenni amikor a természet színeibe bújva megtekintettem. Annyira páncélos és masszív – mindeközben nyugodt és tekintélyes –  hogy nehéz bele látni abba, hogy valójában mik a szándékai.

A teknős a bölcsességet sugallja és a hindu valamint a keleti vallások szerint a világmindenséget cipeli a hátán. Rendkívüli nyugalmat áraszt és ártatlanságot, valamint a „lassan haladsz akkor tovább érsz” bölcsességet.

A galacsinhajtó bogarat, vagyis a ganajtúrót nagy becsben tartják a szavannai vadőrök. Ahogy a jeep-el haladtunk számos hirtelen fékezés volt miattuk mert folyton nagy munkában voltak. Ezért tiszteletben van tartva hogy amikor a ganajt görgetik – ami 3-4 cm átmérőjű – akkor semmi ne állítsa meg őket a munkájukban. A hím állat trágyából golyót készít, majd azt fejjel lefele, tehát hátsó lábaival görgeti el a nőstényhez, ahol közösen elfogyasztják. A nőstény is galacsinokat gyúr, de ezekbe petét rak, majd a golyókat beássa a földbe. Emiatt az ókórban azt hitték, hogy ez az állat a földből kel életre: így vált az önmagából való keletkezés jelképévé, így a felkelő napévá is, ami szintén az örök újászületés jelképe.  Ezért is lett Egyiptomban a ganajtúró, avagy a szlarabeusz a halottkultusz meghatározó jelképe.

Valóban egy ajándék a világ amiben élünk. Ha látjuk a valódiságát, akkor megtapasztalhatjuk Isten végtelen Szeretetét és Gondoskodását. Semmi nem működik ezen a világon meghatározott módon, hiszen annyira sokszínű. Mindenütt körül vesz minket az ami él, ami növekszik, ami egyedi. Ahogyan két egyforma levél sem szakasztott mása egymásnak úgy két lélek sem ugyanaz. Egészen egyszeri és megismételhetetlen Teremtmények vagyunk együtt a Föld élővilágával, amiben mindenki számára van hely és lehetőség kibontakozni egyediségében. Hiszen minden és mindenki alkalmas valamire, csak rá kell jönni, hogy mire.