Az élet boldog változata #2 Visszatérés a gyökerekhez

Emlékek, amik sosem vesznek el, érzések amik a mai napig vissza térnek.

Gyermekkorunk felejthetetlen élményei; hancúros közös játékok az utcabeliekkel; fagyos lábak a közös szánkozásokon; poros kezek a bunkerépítéseknél a Téglagyárban; aszfaltra rajzolás a talált tégla darabokkal; tejkukorica evés a kukorica földeken; fára mászás az utca meggyfáira; a „mi leszek ha nagy leszek” közös álmodozása az utcai pajtásokkal; együtt tali a Keresztnél és irány a suli földesen – ugye ismerős neked is egykori utcabeli és iskolás barát? – és megannyi emlék amiből még most is – ha nem is tudatos de még mindig ezekből töltekezünk. Ezekből a tapasztalásokból lettünk ilyenek amilyenek most vagyunk. Jelentősen hozzájárultunk egymás jövőjéhez és egymás személyiségéhez egyaránt. Együtt örültünk, nevettünk, sírtunk sosem voltunk egyedül és sosem voltunk magányosak. A mostani gyerekek most biztosan csodálkoznak azon, hogy  hogyan tudtunk kapcsolatban lenni egymással, hiszen telefon és internet sem volt. Hát igen, nem kellet ahhoz semmilyen tudomány, csak a hajlandóság és a szándék. A szándék az együtt töltött igaz, őszinte minőségi időre. Istenem gyönyörű gyermekkorom volt! Nagyon hálás vagyok érte, mert meggazdagította az életem. A sok együttlét, az együtt szerzett élmények, a közös beszélgetések Együtt Egységben. Nem volt megosztottság, mindenki Egy volt és mindenki lehetett olyan amilyen a Valódi Önmaga. Nem volt ítélkezés és nem volt megkérdölyelezve az, hogy barátok vagyunk–e. Mindenki megosztotta mindenét amilye volt, labdáját, biciklijét, tollasát, Kinder figurályát. De nem is ez volt a lényeg, hanem sokkal inkább az, hogy megosztottuk a lelkünket, az érzelmeinket, volt kölcsönös bizalom. Mindeggyőnket elsodort a szél erre-arra, de az a nagyszerű benne, hogy akár 20 évnyi távollét után is tud működni ez a fajta kapcsolódás. Ez egy olyan minőség, amit sajnos a mai korunk gyermekei nem igen ismernek, de szívből kívánom nekik hogy tapasztálják meg. Én nagyon hálás vagyok, hogy megélhettem ezeket az időket és ezúton szeretnék köszönetet mondani minden érintettnek akik részesei voltak a gyermekkoromnak, illetve azóta is egymás életének részesei vagyunk.

Téglagyár

Minden elakadás az életünkben a gyökereinkhez való vissza téréssel oldható ki

A gyökereinkből eredünk és lehet, hogy most nem is látjuk, lehet hogy most valahol megtagadjuk, esetleg szégyeljük azt, hogy honnan származunk és honnan indultunk, de előbb vagy utóbb valamilyen formában visszatérünk összegezni. Ha nem is fizikai síkon, de lélek szinten visszatérünk oda, ahonnan az élet elindult.

Minden egyes megélt életeseményben, tapasztalásban, problémában megtalálhatók a gyökereinkben való tapasztalásaink. És amikor elkezdünk emlékezni, akkor megértjük mindennek az okát, hogy mi miért van most így ahogy van. Gyermekkorunk során minden egyes impulzust és érzést magunkba szippantottunk amit a környezetünkből érzékeltünk. És mindenki a saját szürőjén keresztűl  tapasztalta meg a külvilágot és raktározta el magának oda legmélyre. Valamint hordozzuk őseink mintáit, mőködéseit, félelmeit, érzéseit, amik örökségként befolyásolják életünket. Nem is gondolnánk, hogy ezek az elásott emlékek és érzések mekkora kincsek, melyeknek az újra bukkanásával igencsak sok mindent át tudunk transzformálni, ami a jelenlegi helyzetünket illeti. Ugyanis amit a jeleneben tapasztalok az a múltam kivetülése a jelenre. Tehát, ha az itt és mosttal nem vagyok elégedett, vissza kell nyúlnom oda, ahhoz a maghoz ahonnan az elkezdett szétáradani a lelkemben. Csakis úgy tudunk előrehaladni, ha előbb visszanyúlunk az időben és nem benne ragadunk, hanem szembe nézünk vele és Szeretettel elengedjük. Ez a folyamat adja meg a miértjét elakadásainknak, vagy életünk visszatérő mintázatainak. Azt ami a múltban történt nem fogjuk tudni megváltozatni, de ha egy magasabb tudatossági szinten megismerjük, akkor lehetséges az, hogy a jelenünket és a jövőnket átformáljuk oyanná ami számunkra kedvezőbb. Ekkor minden Megértést nyer, amit átvesz az Elengedés és a Megbocsátás. Az Elengedés szabadsággal ruház fel bennünket, a Szabadság pedig nem más, mint a Boldogság egyetlen feltétele. Lelkünk – amint megszületik bennünk a Megértés – elkezd megpihenni, felszabadulni és megnyílni annak a csodálatosnak a befogadadására, ami eddig talán nem kapott helyet a szívünkben – Megnyílik arra, amelyre hivatott.

Az itt és mostban tartozkodni, azt jelenti hogy nem veszünk el a múlt miatti sajnálkozásban vagy a jövő fölötti aggodalmakban.

Hiszek abban, hogy az emberi tudat kitágításával minden helyszínt képesek vagyunk újragondolni és meglátni benne a lehetőségeket, a szépet és az értékeset.

A gyökereim helyszíneit újra és újra bejárva – most ezzel a nézőponttal ahogy itt és most vagyok – rengeteg emléket ídéz fel bennem. Valójában sokszor amikor a falumra gondoltam, mindig egy beszűkűlt világot láttam és büszke vagyok arra, hogy kimertem lépni a „dobozon” túlra. Hittem abban, hogy ott kívül igenis van egy számomra jobb élet. Sőt ott vár a boldogulás, egy esélyekkel teli világ. Az akkor számomra hitt „doboz” most tárva nyitva áll előttem. Igazán most kezdem látni a tartalmát; ami nem is olyan szűk mint ahogyan én azt akkoriban láttam. Most érkeztem el arra a pontra az életemben, hogy mennyire hálás vagyok azért amit a gyermekkorom adott és ahonnan származom. De ezt, hogy felismerjem el kellett menjek messzire és még azon túlra is még messzebb, hogy egy napon igazán – nem csak fizikailag hanem a szívemben is  – visszatérjek oda ahonnan az életem elkezdődött – Zomba Hyudai utca .

Hunyadi utca, Zomba

Az első amit megpillantok a Zombára vezető utam felé, az a Zombai templom – ami büszkén magaslik a naplementében.

Római katolikus templom a naplementében, Zomba

Kanyargós és zötykölődős utak az utcában ami a mi házunkhoz vezet. Minden egyes házat ismerek ezzel együtt a történetüket is. Az utolsó kanyarból ami hozzánk vezet a Jézus Keresztnél már közeledik annak az érzése, hogy – Igen megérkeztem! Ezek után már csak annyit kell tennem, hogy a házunk feletti csillagos égboltra tekintek ás akkor biztosra tudom, hogy itthon vagyok. Ilyenkor órákat töltök ez alatt a csillagos ég alatt, ilyen sehol nincs, ezt ki merem állítani. Minden egyes csillagban látom a saját történetemet.

Sok érzés kavarog bennem, egyszerre vagyok boldog és szomorú. Egyszerre felemelő és fájdalmas. Igen, innen indúltam és ide is tértem vissza. Amikor beérek a házba minden egyes zegzug elkezd mesélni, mesél rólam és minden egyes itt megélt dolgokról. Annyira biztonságos és nyugalmas még mindig. Az Otthon, otthon marad mindig, mindegy mikor és honnan térünk vissza. A kályha melege beteríti a teret, ez a meleg is más, más mint a többi. Ebben a melegben minden Szeretet és Odaadás  benne van. Megérkeztem!  Az én lelkem itt tud igazán békére lelni és megnyugodni.

Édesanyám a – világ legjobb anyukája húslevessel vár. Ha ezt az ízt érzem és ebből a tányérból eszem, még egy olyan élménnyel gazdagít, ami csak itthon van. A húsleves ami csupa szívvel készült, egészen egyszerűen megismételhetetlen. Csillog és gyöngyözik benne minden Szeretete.

Édesanyám húslevese

Már korán reggel hét ágra süt a nap, ez a nap is másként süt mint bárhol máshol a világon. Pedig bejártam már pár országot ás kontinenst, de sehol nem tapasztaltam ilyen napfelkeltét és naplementét. Csicseregnek a madarak mintha tudnák hogy dalt kíván a Szív –  régen a fecskék az  áramvezetéken szoktak űlni pont itt előttünk. Sajnos az utóbbi évtitezdben jelentősen csökkent a fecskék száma, de sikerült megörökítenem anno amikor tömegével  köztünk éltek és daloláztak.

Fecskék a házunk elött, 2017 augusztus

Ahogy kilépek az ajtón, rögtön átjárja minden porcikámat a nap ragyogó sugara. A  nap  is másként süt itthon mint máshol. Pedig rengeteg Napot láttam már földről, vízről és égből, de valahogy az itthoni Napocska és az égbolt a legszebb a világon. Az udvarunkban minden egyes fűszálnak is látom a történetét a mi történetünket. Itthon vagyok!

A házunk körül hatalmas szántók vannak, édesapám – aki egy fantasztikusan bölcs ember volt – imádott dolgozni ezeken a földeken. Mindig vitt minket magával lucernát gyűjteni az állatoknak és általában részt vettünk mi is gyerekként a földművelésben. Apukám mindig lelkes volt, amikor a földjein dolgozhatott, amit sosem értettem, hiszen én csak a munkát láttam benne. De ma már látom és megértem, hogy miért volt felelmelő édesapám számára. Ebben találta meg önmagát, ide járt összegezni és feltőltődni. Látta a természet adta értékeket, a szántók relytett kincseit. A föld volt ő érte és ő volt a földért. Kölcsönos volt ez a szenvedély, a kéz ami megdolgozta, a föld hálája jeléűl pedig viszonozta a nagy odaadással teli munkát. Ő tudta, hogy ez a körforgás, együtt áramlani a természet működésével, ez az ami őt gazdagítja és ő általa minket is. Ez a gazdagság éltette édesapámat és az, hogy minden egyes kétkezi munkályával nekünk tudott adni. Ez volt az ő élete értelme.

Édesapámnak, Zombai szántók

Ahogy sétálok tőlünk a templomig sokminden eszembe jut régről, hogy hányszor kellett haza gyalogolnom az iskolábol, hogy hányszor megkergettek bennünket a kutyák; semmit nem változott a természetük. Ez a kutya ugatás is – ami beharsogja az utcát – egészen egyszeri.  Teljes éberséggel minden egyes lépésemre figyelve sétálok lefelé az utcán. Eszembe jut, hogy minden este télen kint szánkóztunk kicsik és nagyok egészen addig, amíg a szüleink úgy könyörögtek nekünk, hogy menjünk be mert már késő van. Az út nagyon jó szánkópálya volt egészen a Központig lecsúsztunk. De amikor tesi órán „keresztet” kellett futni (a keresztig fel és vissza) na az azért annyira nem ment olyan simán 🙂 Még azt is tudom, hogy hol állt régen egy szederfa amiről mindig ettünk hazafelé menet az iskolából. Ahogy elhagyom a házakat, összegzem magamban azt, hogy kik laknak ott és hogy vajon merre tarthat az ő életük. Látszik a házakon és az embereken is az idő múlása, de szóba elegyedve az utca beli bácsikkal és nénikkel, rájövök arra, hogy bármilyen nyomot hagyhat az  idő múlása, a szívükben ugyanazok maradtak. Ugyanolyan kedvességgel és nagy örömmel elegyednek szóba velem mint amikor gyermekként a házuk kapujából megszólítottak.

Mária barlang, Zomba

A valódi Értékek felismerése adja meg az értelmét annak, amiért hálásak lehetünk, hogy itt vagyunk

Rengeteg  érték van körülöttünk, csak fel kell tudni ismerni és Hálásnak lenni. A Hála mégtöbb olyan dolgot szűl majd amiért újra és újra Hálásak lehetünk.                                                           

Úgy érzem, hogy egyre kevesebb idő jut azokra az értékekre amiket kaptunk és amik körbe vesznek bennünket. Érdemes olykor-olykor megállni és elgondolkodni azon, hogy  mik is az  igaz Értékek az életünkben ahelyett, hogy azt a virtuális világban keresnénk. Bosszankodunk a körülményeienken, és saját tehetetlenségünkün, beburkolozunk olyan világokba ami nem is az őszinte valóság, ami csak a figyelmet veszi el arról a csodálatos valóságról ami körbe vesz minket. A természetben és a saját környezetünkben fellelhető kincsek sajnos ma már feledésbe merülnek. Élünk a napi teendőinkben, rohanásban, intéznivalókban, szinte épphogy csak túléljük az életünket, ahelyett hogy azt gyermeki játékossággal Megélnénk. Nem is vesszük észre, hogy mennyi kincset rejt  egy-egy pillanat. Pedig ott van, ott van mindenben, csak ki kell nyitnunk a Szívünkön keresztűl a szemünket. Ha a Szív szemével látunk és a Szív fülével hallunk, meg fog érinteni bennünk egy pontot, azt a pontot amiért érdemes itt lenni és tapasztalni. Ami nem más mint: A Szeretet

Angyal az égbolton, Rajna part 2017

Emlékezz hogy ki vagy, Szeretet vagy, Egyszeri és Megismételhetetlen vagy. A Szeretet az egyetlen változatlan szubsztancia, az egyetlen ami valódi, minden más átmeneti. És ez a legfontosabb lecke: megtanulni Szeretni. Minden más eltűnik egyszer, de egy dolog örökre nyomot hagy az Univerzumban: a  Te Szereteted