Beszéljünk a válsághelyzetekről – amit ki hogyan értelmez a saját valósága szerint
Válsághelyzet mindig is volt amint belül úgy kívül is. Beszélhetünk pénzügyi válságról, világválságról, egészségügyi válságról, érzelmi válságról… most sokkal inkább arról szeretnék beszélni, hogy mit vált ki belőlünk, valamint mi zajlik ott legbelül.
Hogyan kezeljük a bennünk felmerülő válsághelyzeteket?
Meglátásom szerint, a válsághelyzetek kikényszerítik azt, hogy felébredjünk végre és az utunkra térjünk – pontosan arra az útra, amit Isten nekünk szánt. Ha válságban vagyunk előbb vagy utóbb fel fog borulni az ego hatalma és nem enged minket a szokott irányba menni. Ha ügyesek vagyunk, fel is tudjuk használni arra, hogy elvigyen magasabb tapasztalásokba. A válság kiszámíthatatlanságot, egyfajta bizonytalanságot rejt. De ha ebben az állapotban tudunk picit maradni – úgy, hogy egyszerűen csak jelen vagyunk és megpróbáljuk félelmeinket elengedni – akkor nyílunk meg arra, hogy felismerjük azokat a hiányzó darabokat az életünkben, amik ahhoz szükségesek, hogy teljességben legyünk. A felesleges darabok igencsak hamar elkezdenek febugyogni szívünk legelrejtettebb zugából. Fáj a felismerés, igen nagyon fáj, de mégis rájöhetünk arra, hogy már nincs miért ott bent tartani, már nem emel fel, már csak teher és ami a legfontosabb, hogy nem enged szárnyalni. Elkezdenek lekopni a mérgező kapcsolatok; az a szerelem és kapcsolat ami már nem tesz boldoggá, ami hamis; az a munka, ami már nem egészít ki és nem motivál; a helyszín, ami már nem szolgál és nem egyensúlyoz ki.
Egészen egyszerűen azokról a dolgokról beszélek, amik „Csak éljem túl” érzést erősítik a lélekben – Ismerős? Hiszen miért is kellene benne maradnunk és csak túlélni bármit is, amikor a túlélés helyett Teremthetnénk jobbnál jobb helyzeteket és környezetet magunknak.
De ehhez miért is kell mindig megvárni a nagy kiborulást? Miért nem tudjuk azt megelőzni és idejében változtatni? Mert akkor nem tanulnánk meg a leckét! Igen, az élet nagy-nagy tanító és elképesztő intelligens módon képes arra, hogy figyelmeztessen, miszerint letértünk az útról és változtatnunk kell. Ha ezt nem ismerjük fel, akkor az élet megpróbálja megmutatni nekünk egy kis kerülővel, majd ha ekkor sem látjuk, előfordulhat hogy eljön az a bizonyos válsághelyzet valamilyen formában, ami valamilyen úton módon megköveteli a gyökeres változtatást.
Az életem túlélője vagyok, vagy a Megteremtője?
Egy bizonyos, hogy a válsághelyzet amit magunkban megélünk – mindegy hogy mi váltotta azt ki – el fog indítani bennünk egy nagy-nagy érzelmi forradalmat. A Szívünk – a szó legmagasabb értelmében – lelepleződik előttünk és Isten előtt. Eljön a helyzet, ami igencsak megköveteli azt, hogy teljes valódi Énünkkel legyünk jelen. Valamint azt, hogy jól, de nagyon jól figyeljük meg azt, ami zajlik körülöttünk. „Beülünk a mozi első sorába” – ahogy az egyik nagyon jó barátnőm mondaná. Rájövünk arra, hogy nem húzódhatunk vissza a régi berögzült gyakorlatainkba és szerepeinkbe amiket életünk során csak magunkra húztunk megfelelésből, versengésből, önbizalomhiányból, önfeláldozásból – és még sokat tudnék sorolni.
Ha Te is most épp érintett vagy – miért is kéne saját életed elszenvedője legyél? Miért hitted el azt, hogy nem vagy elég jó? Azt, hogy az élet egy örökös csatamező és azt, hogy nem vagy méltó a boldogságra? Kié ez a valóság? A tiéd vagy őseidtől hozod?
Ennyi és megannyi rejtett elásott hitrendszerek, meggyőződések, genetikailag öröklött minták, múltbéli tapasztalatok; amiket ideje elengedni és új irányt venni.
Ettől a gondolattól hogy éreznéd magad? Nem számít mi történik a világban én akkor is középpontomban vagyok. Áthatolhatatlan vagyok a világból felém irányuló és a körülöttem lévő mérgező impulzusokra. Itt és most a Szeretetet választom és megnyílok a legmagasabb Jóságra és Bőségre amit Isten nekem adományoz – Ezt kellene erősítenünk magunkban és megannyi Szeretet alapú érzést…
Kikerülhetünk a válságból Kiegyensúlyozottan, Felemelkedve és alázat szerepben egyaránt. Vissza csúszhatunk mégjobban, vagy lehetőségünk van arra, hogy egy Újat és Szebbet alkossunk önmagunkból, életünkből. Csak rajtunk múlik, hogy a spirál melyik végét választjuk, azt ami még jobban visszahúz, vagy azt ami felemel. Egy biztos: Van választásunk, mindig van!
„A veszély, amely a válság során fenyeget sohasem végzetes – mindig van kiút. De ahol a veszély fenyeget fölmagaslik a menedék is” (Friedlich Hölderin)
Eljött a pillanat, hogy újra nagyot álmodjunk és újra átgondoljuk a prioritásunkat, értékeinket, céljainkat és elkötelezzük magunkat, hogy saját Szívünk nyomán éljük mindennapjainkat és életünk csodálatos teremtői legyünk.
A Szívek tétetnek most próbára, némelyekben újfajta bátorságot sző, míg némelyekben a megfutamodást. Minden krízishelyzetből kikerülhetünk jobb és teljesebb emberként, ehhez azonban világosan kell látnunk, meg kell halljuk Szívünket és aszerint kell hogy cselekednünk. Le kell lassúlnunk, leltárt készítenünk és megtaláljuk a jó módját arra, hogy együtt, egységben, egyensúlyban élhessünk ezen a Földön.
Fel kell tennünk pár fontos kérdést magunknak: Hol van a helyem és kivel? Mi valójában az ami boldoggá tesz? Ki az akivel együtt rezgek aki fél szavakból is megért? Akinek nem kell megfeleni, aki itt és most pontosan úgy fogad el ahogy vagyok. Ki és mi az ami felemel? Akivel és amiben teljes és szabad lehetek.
Igen, – Szabad – jól olvastad; ugyanis létezik. Kérlek most érezz csak bele a Szabadságba, mégpedig olyan mértékben amitől szárnyra kelsz és megkönnyebbülsz. Képzeld el, hogy minden teher leválik rólad könnyű vagy mint egy pihe-puha kis szálló gyermekláncfű, – nem hiába nevezték így el – csak áramolsz könnyedén, senki és semmi nem mondja meg az irányt, csak egyszerűen jelen vagy és hagyod, hogy arra repítsen a szél ahová a lelked visz, teljes elfogadásban, megengedésben és hittel rá bízod magad Istenre.
Tudod, amikor nem akarod görcsösen megoldani, amikor Önátadasban vagy, na akkor várd a Csodát, mert ekkor leszel rá éber. És fogadd be, igen fogadd be! Ébredj Istenember!
2018 november, amikor az én életemben is felütötte az orrát egy lelki válság. Igen ismerős volt az érzés, hiszen jó párszor meglátogatott már, de mindig a helyes útra terelt. Hálás vagyok érte, igen nagyon hálás, mert most itt vagyok ahol tartok. Ha nem lett volna, akkor most is megfelelésben élnék, elnyomva igaz önvalómat. És mi az ami segített átlendülni? Hagytam hogy átmenjen rajtam, minden ami felszínre akart jönni, hagytam hogy megmutassa magát, hagytam hogy átmossa a Tiszta Szeretet energia minden lerakódott érzést, traumát, félelmet, amit már nem szeretnék cipelni. Igen nagyon fájt, de aztán mint a gyermekláncfű szálló kis pelyhei, hagytam hogy elrepítsen egyre magasabbra és magasabbra… Megengedésbe kerültem és a világ egyik leggyönyörűbb helyét sikerült felfedeznem, ami segített meggyógyítani a lelkem megsebzett részeit. Íme a csoda, ami elrepített magasabb tapasztalásokba.
Ami belül átalakul, kívül is láthatóvá válik
Emberek milliói kérdezik maguktól, hol találhatják Istent amikor válság van. Ott van mindenütt mint a túlcsorduló folyóban ami kiáramlik és lerombolja a hagyományos korlátokat. Felkavarja a szerepeinket és gondolkodásmódunkat. Kezd el látni kegyelmét abban, hogy felfedi azt, ahol még szenvedés, megfelelés, gyűlölet van jelen, ami gyógyításra vár. Ne feledd, az élet a legnagyobb ajándék amit valaha kaptunk és végtelen ismeretleneket tartogat. Csak egy dolgot tehetsz, hogy megadod magad az élet áramlásának és élsz teljes Szívedből. Az emberek szeretetből vagy félelemből kapcsolódnak egymáshoz – Válaszd a Szeretetet, ne a félelmet! Végtelen Szeretettel kapcsolódj, hogy Isten kinyújthassa feléd szerető karját, hogy magához ölelhessen. És nem csak örömben vagy boldogságban, hanem szomorúságban és nehézségekben is. Ne szaladj el, ne félj, a nevetés és a sírás egyaránt jó neked. Élvezd! – ez az egyetlen módja a jelen teljességének a megragadására, csak így élhetsz teljes életet. Ne félj élni, hagyd hogy az idő megformáljon, ne próbálj más lenni, csak tudd meg hogy ki vagy és nyisd ki a szárnyaidat. Amikor ezt megteszed, lelked megjelenik, igy válsz eggyé Önmagaddal és a Mindenséggel. Ne hagyd abba és soha ne fáradj bele a legfontosabb kérdésbe amit önmagadnak fel kell hogy tenned – Ki vagyok Én, ki vagyok Én?